Az esküvői fátyol története

A fátyol már a középkorban az ártatlanság, a szűziesség és az erkölcsösség jelképe volt, viszont számtalan történet és babona kering igazi eredetéről.  

Többek szerint a történet az ősi Rómában kezdődött, amikor az emberek úgy vélték, hogy a gonosz erők vonzódnak a menyasszonyhoz, ezért letakarták az arcát egy fátyollal, hogy ezzel megtévesszék a gonoszt.

A középkorban is a rontó  szemek elől fátyolozták el a menyasszonyt, hogy ezzel felismerhetetlenné  tegyék a vonásait.

Mások szerint a fátyol eredete összefüggésben áll a szervezett házasság intézményével, amikor az apa a kérőkkel alkudozott a lány kezéről és a hozományért. A menyasszony arcát csak a ceremónia után fedték fel, ezzel is meggátolva, hogy a vőlegény visszaléphessen a házasságtól. Természetesen a fátyolnak nemcsak funkciója, de szimbolikus jelentése is volt, mégpedig a menyasszony alázatát és engedelmességét fejezte ki a vőlegény felé.

A régi időkben a fátyol hossza határozta meg a nevét és azt, hogy hol és hogyan viselik.

Ilyen volt például a „katedrális fátyol”, amit csak esküvőkön viseltek templomban és katedrálisban.

Idővel a szokások és a fátyol jelentése is megváltozott.

Manapság a fátyol örömöt  és boldogságot jelképez, és felhívja a figyelmet a menyasszony szépségére.  Formáját és színét tekintve nincsenek megkötések, az egészen rövidtől a több méteresig minden megvásárolható. A fátyol a ruha fontos kiegészítője és a kettő kompozíciót alkot.

Az utóbbi 20évben a fátyol viselésében is történtek változások, hiszen már nem kell a menyasszonynak elfednie az arcát, sőt egy fehér fátyol manapság már második esküvőn is viselhető.

A rekordot egy angol televíziós személyiség: Star Jones 8,23 m-es fátyla tartja, csak egy kicsivel megelőzve  Diana hercegnő 7.5m hosszú fátylát.